Komló mai helye már az 1300-as évek elején lakott volt. Az első írásos feljegyzésben, ami 1312-ben készült, a település Cumplow, majd egy későbbi 1321-ben íródott feljegyzésben már Komlód, illetve 1526-ban pedig Complor néven is emlegetik. Az 1542. évi adólajstrom szerint a községnek Komlód a neve. Sajnos a korábbi időkről írásos emlékek nincsenek. Állítólag, az Árpádok idején ezen a területen volt egy kolostor és egy templom is. A régi temetőnél található romok is erre utalnak. Azt is emlegetik - de hitelesen ellenőrizni sajnos nem lehet-, miután Szent István király, a pécsváradi apátságot felavatta, az akkor már létező Komlón keresztül távozott  Budafára(mai Mánfa).

A török hódoltság idején a pécsváradi pasának volt egy villája Komlón, amelynek a földesura a Complot nevű nemesi család leszármazottja volt. A török kor, és az évtizedekig elhúzódó háborúk alatt Komló csaknem elnéptelenedett, 1697-ben mindössze 9 lakosa volt.

(Képeslap az 1900-as évekből)

Komló lakossága a török hódoltság utáni időkig szín magyar volt. Majd 1722-től kezdve, a Mercy tábornok által kezdeményezett betelepítési folyamat eredménye az lett, hogy Komlón, és Baranya megye számos más községeiben is németek telepedtek le. Az 1930. évi népszámláláskor Komló lakosságának mintegy 10%-a volt német anyanyelvű. Ők is úgy, mint a többi baranyai svábok, nyelvük és szokásaik megtartása mellett, jó magyaroknak vallották magukat.

 ( Képeslap 1929-ből)

A kőszénbányatelep történetéről ismereteinket egyfelől egy német nyelven írt és 1900-ban megjelent füzetből meríthetjük, amelyet a bánya egyik tisztviselője írt.  Igen értékes adatokat köszönhetünk továbbá jánosi Engel Richárd mérnök úrnak. Ezen írások szerint, már az 1850-es években volt kisebb mértékű szénkitermelés, az akkoriban Batthyányak birtokában lévő erdőségben. Az 1870-es években egy olasz származású ember, kis kezdetleges cementüzemet létesített, de hozzáértés, tőke és szállító eszközök hiányában, ez a vállalkozás megszűnt.

 (Képeslap 1927-ből)

Jánosi Engel Adolf földbirtokos és fakereskedő, megvásárolta a Batthyány grófok komlói, jánosi és batthyány birtokait. 1892-ben folytatta a megkezdett kutatásokat, végül a fedü telepek  lefejtésére telepítette az Adolf, a Glanzer, később pedig a Szerencse tárnát. Majd 1898-ban az Anna aknát, melyet lemélyítettek 60, majd később 100 méter mélyre. Miután azonban csak a vékony fedü telepeket (kb. 1,2 m vastag) ismerték, ezért kitartóan keresték a fekü telepeket. 1903-ban meg is találták a 3 méter vastag telepet, ami a bányászatot hosszú időre biztosította. Így érdemes volt az aknát rendes szállítógéppel, szénosztályozóval és munkáslakásokkal ellátni.

                                       (Munkáslakások Anna aknán)

A jánosi Engel család megvásárolta Komló és Budafa község szénkiaknázási jogát. A mélyfúrásokkal és az újabb beruházási munkálatokkal járó nagyobb tőkebefektetést nem egyedül viselte, 1907-ben a Magyar Általános Hitelbankkal egyesülve alakították a Dunántúli Kőszénbánya részvénytársaságot. Az állami szénbányászat az 1909. évi XV. törvénycikk alapján vette kezdetét. A beruházási munka elkészülte után, 1915. január 04-én az Új-aknát helyezték üzembe. Így kezdődött el egy kicsiny település városiasodása.

Ha tetszett ez a kurta történet, akkor iratkozz fel blogkövetésre a jobb felső sarokban található felületen, vagy kövess a Facebook-on!