Hegedűs Sándor elvtárs, a sásdi gépállomás igazgatója és Bódog József vezető agronómus a növényápolás gyors befejezés érdekében egy igen ötletes gépi újítással gyorsítják a növényápolást. Az újítással az esős időjárás ellenére is lehet növényápolást végezni.

A kukoricatábla két végére G-30-35-ös traktort állítanak, amelyek a vonószerkezetet egy drótkötél segítségével húzzák a tábla egyik végéről a másikra. A vontatás úgy történik, hogy a traktor körmös kerekei közé egy csörlő van erősítve, amelyet a gép kardán tengelye hajt meg egy fogaskerék áttétel segítségével. A fogaskerék áttétel azért szükséges, hogy a forgási sebességet 100 fordulattal csökkentse. A vonószerkezet óránként 6-7 kilométeres sebességgel húzza magához a gép.

A vonószerkezet egy 7,80 méteres faragott gerenda, amelynek két végére egy-egy nagy kereket szereltek. A vonórúd alá is szereltek egy kisebb kereket, amely kormányozható a sorok között. A vonószerkezet után 11 kapát lehet kapcsolni.

(1953-as Júniusi Dunántúli Napló)

Az újítás nagy előnye, hogy eső után néhány órával már végezhető a növényápolás, mert sem ló sem a gép nem rongálja a talaj szerkezetét. Csak az emberek járnak a sorok között, akik a kapcsolt kapákat irányítják. Az újítással 11 lovat és négy embert szabadítanak fel. A gépnek is jóval kevesebb erőt kell kifejteni, egyhelyben áll a saját súlyát nem vontatja és így 50 százalékkal kevesebb az erőkifejtés. Az üzemanyag fogyasztás is sokkal kevesebb. A két gép egy műszak alatt 35-35 kiló nyersolajat fogyaszt, ami egy gép fogyasztása teljes erőkifejtés esetén 10 órára.

Az újítással a növényápolás is gyorsabban halad. A hat kilométeres óránkénti sebességgel nyolc holdat kapálnak meg egy óra alatt. Egy műszak alatt 72-80 hold kapálását végzi el a két gép.

Ha tetszett ez a kurta történet, akkor iratkozz fel blogkövetésre a jobb felső sarokban található felületen, vagy kövess a Facebook-on!