A bejegyzés előzményei itt olvashatóak:
1952-es év január elején, jelentek meg azok a cikkek, amelyek dicsőítették a sásdi női traktoriskolát, az első cikkben a követezőt olvashattuk:
„Ahogy az autóról leugrottak, kíváncsian néztek körül a gépállomás portáján, gyönyörködtek a szépen leállított traktorokban.”
Valami történhetett Sásdon, mert a 1952. 01. 31.-i Dunántúli napló a következőket közölte a sásdi gépállomásról.
A Gépjavítási munkában legutolsó helyen a sásdi gépállomás áll. Úgy látszik a legutolsók is akarnak maradni, mert semmit sem tettek annak érdekében, hogy javítsák a gépállomás munkafegyelmét. Nem állították fel a társadalmi bizottságot, nem vonták felelősségre a notórius munkamulasztókat és fegyelembontókat. Elnézik, hogy a gépjavítás megálljon amiatt, mert a szerelők félnapokat töltenek a kocsmában. A gépállomás főgépésze nem csinálta meg a javítási tervet sem. Így a javítási munka tervszerűtlen, mindenki azt csinálja, amit akar.
Szegény sásdi gépállomási dolgozóknak csak egy bő hónapig kellet lesütött fejjel járni dolgozni. 1952. februárja volt az, amikor minden szomszédos faluban a Sásdiakról suttoghattak, a tervszerűen dolgozó szocialista békeharcosok. Na ennek a tavasz beköszöntével egy csapásra vége lett. 1952. március. 09.-én volt Rákosi Mátyás 60-dik születésnapja, ezért a sásdiak sem maradtak tétlenek. Lássuk, hogy telt a februári hónap a sásdi gépállomáson:
(Dunántúli Napló 1952. 03.08.)
A FALVAKBÓL JELENTIK
A sásdi gépállomás dolgozói megkezdték a tavaszi munkákat. Hétfőn kilenc traktor kezdte meg a szántást és a kultivátorozást. A gépek kihordása azóta is folyik és a brigád szállításokat is készítik már.
A gépállomáson dolgozók is lelkes vállalásokat tettek Rákosi elvtárs születésnapjára. De most már büszkén beszélnek arról, hogy ezeket a felajánlásokat hogyan teljesítették. Február 22.-re kijavították az összes erőgépeket. A dolgozók igyekeztek ezt a munkát a lehető legjobban elvégezni, de az anyaggal is takarékoskodtak. Elhatározták, hogy a gépek kijavításához minden régi, arra alkalmas anyagot elhasználnak, amely eddig szanaszét hevert a gépállomás udvarán. A dolgozók terve sikerült, 29.000 Ft értékű anyagmegtakarítást értek el az erőgépek javításánál és minden lehetőség megvan arra, hogy ezt az összeget felemeljék további javítások során.
Rákosi elvtárs születésnapjára tett felajánlások előtt igen sok munkabért fizettek ki feleslegesen, sok volt a túlóra. Rákosi elvtárs születésnapjára indult verseny időszakában hatezer forint munkabér megtakarítást értek el.
Igen sok lógós, munkakerülő volt azelőtt a sásdi gépállomáson, de mióta a bíróság elítélte a munkafegyelem sértő traktoristákat és a gépállomáson versenyt indítottak a fegyelem megszilárdításáért, megjavult a munkafegyelem.
Januárban még 81 igazolatlanul mulasztó volt, de az utóbbi két hétben ez a szám kilencre csökkent.
A gépállomás dolgozói nemcsak munkában bizonyították be, hogy szeretik Rákosi elvtársat. Születésnapja előtti estén felvonulást rendeznek a községben, majd színes műsort tartanak a kultúrházban a fiatalok közreműködésével. Vasárnap a község dolgozói adják az ünnepi műsort.
De nem csak Sásdon égett mindenki lázba, hanem az egész országban. Bármilyen furcsa is ez ma,voltak sokan, akik önként és örömmel ünnepelték, tapsolták meg a rendszer vezérét. 1952. március 9-én Rákosi Mátyás születésnapján az egész ország eksztázisban énekelte a következőt:
" Gyertek lányok, öltözzetek fehérbe,
Szórjunk rózsát Rákosi Mátyás elébe.
Hadd járjon ő a rózsában bokáig,
Éljen, éljen Rákosi elvtárs sokáig."
Születésnapja alkalmából termelési mozgalom indult: "Termelj ma többet, mint tegnap"
A mozgalmat Loy Árpád tatabányai vájár kezdeményezte, hálából az ötletért Kossuth-díjat kapott. A magyar nép tele volt hálával. Állítólag az esti politikai iskolákon a Rákosi Mátyás életrajzáról folytatott beszélgetések "serkentőleg hatottak a termelésre".
Ha tetszett ez a kurta történet, akkor iratkozz fel blogkövetésre a jobb felső sarokban található felületen, vagy kövess a Facebook-on!
