Az 1920-as évek végén Komló szomszédságában egy ritka természeti szépségekkel megáldott völgyet szemeltek ki, hogy ott szénkutató fúrásokat végezzenek és kedvező eredmény esetén kőszénbányát nyissanak.

A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1927 novemberében szénkutató mélyfúrásokat kezdett a Sikondai-völgyben. 1928 márciusában már 420 méteres mélységnél járt a próbafúrás, ebben a mélységben olyan rétegeket találtak, amiből már nem remélhettek szenet. 419 méter 94 centiméteres mélységnél azonban váratlanul 37 Celsius fokos meleg víz tört fel, percenként 1500 literes vízhozammal, a vízoszlop 10-15 méter magasra szökött fel.

Miután a kutatófúrás nem hozta meg a várt eredményt, a fúrást abbahagyták. A mérnökök bosszúsan állapították meg, hogy szén helyett csak meleg vizet találtak, és most még a forrás betömése és az ő gondjuk lesz. Neki is álltak a lyuk betömésének, 10 köbméter követ dobáltak a lyukba mikor rájuk esteledett.

Kollosváry Andor az akkor székesegyházi uradalom erdőfőtanácsosa másnap kora reggel a helyszínre sietett, hogy megcsodálja a látványt. Első gondolata az volt, hogy meg kell akadályozni a forrás betömését, mert lehetséges, hogy a nem várt meleg víz kiszámíthatatlan értéket jelent majd a gyógyulást kereső embereknek. A forrás betömésének megakadályozása nem ment könnyen, az erdőtanácsos javaslata szemben találta magát a bányatársaság vezetőivel, és az uradalom jószágigazgatójával is. Kitartó küzdelem árán mégis sikerült meggyőzni az illetékeseket, hogy végezzék el a forrás vegyvizsgálatát.

A vizsgálat eredménye:

Részlet Dr. Emszt Kálmán s. k. fővegyész vizsgálatából.

„ A kémiai vizsgálat lapján a vizet az alkalikus földes, gyengén radioaktív hévizek csoportjába sorolhatjuk. Értéket ad még a meleg forrásnak a szabadszénsav tartalom. Szabadszénsav tartalmánál fogva hazánkban a szénsavtartalmú meleg források egyedüli képviselője. Lithium tartalmánál fogva pedig mint mesterséges ásványvíz volna értékesíthető. „

Miután a vizsgálatok kimutatták, hogy a forrás vizében olyan alkotórészek vannak, és olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, melyek alkalmassá teszik arra, hogy gyógyvízzé minősítsék. Ez a minősítés 1929-ben meg is történt, ez feljogosította a fürdőtelepet a Sikonda-gyógyfürdő elnevezésre. Az uradalom annak érdekében, hogy a gyógyfürdő hírét növelje a magyarszéki vasútállomás elnevezését Magyarszék-Sikonda-Gyógyfürdő elnevezésre változtatta.

Közel egy év telet el amíg az illetékesek eldöntötték mi legyen a sorsa a forrásnak. A magára hagyott forrás ott várta rőzsével és gallyakkal letakarva, hogy sorsáról döntsenek. A szabadon folydogáló meleg vízhez megindultak a közeli falvakban elő emberek. A környék lakói hamar felismerték a forrás vizének gyógyító hatását, főleg a különböző mozgásszervi és reumás panaszokban szenvedők számoltak a be a jótékony hatásról.

Egy korabeli újság így ír a víz pazarlásáról: „ A víz első analízise után kiderült, hogy összetételében csodálatos gyógyhatású, különösen a kiválasztó szervek megbetegedései esetében. A lithiumos víz egy patakban folyik el. Az értékek olyan szintű pazarlása ez, amelyre a mi határainkon túl aligha találnánk példát. Sikondának ma már világhírneve volna, ha külföldön bukkannak rá….”

 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. miután további kutatófúrást nem talált indokoltnak Sikondán, a mintegy 420 méterig terjedő csőrendszert a fúrással együtt 60.000. pengőért az uradalomnak megvásárlásra ajánlotta fel. 1928 tavaszán összeült egy testület, hogy döntsön a meleg vízforrás sorsáról. A testületi ülésen volt, aki a szanatórium építésének tervét vette fel, volt, aki meleg víz felhasználásával öntözéses virágkertészetet akart létrehozni. Volt, aki azt tanácsolta, hogy ne fizessenek a bányavállalatnak mert úgyis bent hagyják a földben a csővezetéket. A bányatársaság azonban – mivel az uradalom a vásárlásra vonatkozó ajánlatot nem fogadta el -  a csőrendszert a fúrólyukból kiszedte és elvonult a területről. Ennek az volt a következménye, hogy a felszín alatti hideg víz források megtámadták a feltörő meleg vizet és azzal összevegyülve törtek a felszínre, ezáltal a termál víz hőfoka alacsonyabb lett. Ennek megakadályozására olcsó vascsöveket helyeztek a forrásba azzal az indokkal, hogy majd később kicserélik jobb minőségűre, vagy a vascsöveket kibélelik vörösfenyővel, persze a cserérére és a kibélelésre se került sor.

1929-ben készült el egy ideiglenes medence, ami 20 méter hosszú és 13 méter széles 30-130 cm mély volt. Közepén deszkapalánk választotta szét két részre, férfi és női szakaszra. A medencét 86 kabin vette körül, ez a medence a 80-as években még látható volt, ez volt az akkori gyermek medence. Az első medence megépülte után, nem várt népszerűségnek örvendett a fürdő, az első idényben a fürdővendégek száma meghaladta a 17.000-et.

1929-ben az uradalom hozzákezdett egy 35 szobás gyógyszálló és egy nagyobb medence építésébe. A szálló 1931-ben készült el, 35 szobával, nagy étteremmel, sörözővel, társalgó teremmel, olvasó és kártyaszobával. A szálloda mögötti területen teniszpályát nyitottak valamint teraszos kerthelyiségeket alakítottak ki. A fürdőtelep szomszédságában elkészült a sikondai gyógyvizet palackozó helyiség. A töltőhelyiségben előbb vastalanították a vizet, majd 20 Celsius fokra lehűtve mesterséges széndioxiddal telítették, palackozták és mint sikondai üdítő ásványvizet forgalmazták.