A következő posztban megpróbálok utána járni egy első világháborús levelezőlap történetének, amit 1915. januárjában küldött Szentesre egy katona.

Az alábbi képen látható a Tábori Postai Levelezőlap címzése

És ezen a képen pedig maga az üzenet.

 Vecseri Lajos életének részletei:

A levelezőlapot Zimonyba adták fel 1915 január végén. Amit Zimonyról tudnunk kell, hogy a mai Szerbia területén található. Egykor önálló város volt, de jelenleg Belgrád déli városrésze.

Az első világháború első puskalövése Zimonynál dördült el. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadüzenetére reagálva a szerbek felrobbantották a Száván átívelő vasúti híd egyik pillérét, amely összekötötte Zimonyt és Belgrádot. A szerb csapatok és a 68. Jászkun gyalogezred katonái között tűzharc alakult ki. Az 1914. július 28-án kezdődő négy évig tartó háború első áldozata az abádszalóki illetőségű Kovács Pál gyalogos katona lett. Még csak 22 éves volt, mikor fejlövést kapott és azonnal elhunyt.

De most térjünk vissza a levél írójához Vecseri Lajoshoz. A levelet Temesváry Mariska úrleánynak címezte. A levél címzéséből kiderül, hogy Mariska református tanító volt. A levél végén azt írja "Kartársi üdvözlettel" ami azt feltételezi, hogy ő is tanító volt.

A Csikvári Antal által szerkesztett, 1938-ban megjelent Csongrád vármegye története c. monográfia mellékletét képezi egy „Személyi adattár”, amely a következőket tartalmazza: Vecseri Lajos igazgató-tanító Szentesen született 1878-ban. Apja Vecseri István, édesanyja Kúti Lídia. 1900- ban szerezte meg tanítói oklevelét, és még ugyanebben az évben megkezdte pályafutását a református iskolában. 1924-től az egyházi presbitérium tagja; kb. az 1926/27-es tanévtől az iskola igazgatója. Felesége Czirbus Emília; gyermekei: Vecseri Lajos segédlelkész, dr. Vecsei István ügyvédjelölt. A szócikk szerint a háború idején 5 évig hadifogságot szenvedett; hadnagyként szerelt le, s a „Kcsk” (Károly csapatkereszt?) tulajdonosa.

Papp Lajos (1860–1945) szentesi református leányiskolai igazgató-tanító által írt „Szentesi református egyház története” című, 1920-ban befejezett, de máig kéziratban lévő munkájában írt az iskolai tanítókról is. Ebben a következő rövid feljegyzés található Vecseri Lajosról: „Tanító 1900-tól máig. Született Szentesen 1878-ban. Tanult Sárospatakon, oklevelét is ott szerezte. Szorgalmas tanító,elvét szigorú pontossággal keresztül viszi.” (Idézet egykori kollégája, Papp Lajos kéziratából: 412. oldal.)

A hadifogságból 1918 őszén szabadulhatott, és december elején hazaért Szentesre. Erre utal, hogy az 1918. december 16-án megalakult Szentesi Néptanács egyik jegyzőjévé választották. (A néptanács elnöke dr. Ecseri Lajos ügyvéd, közgazdasági író; alelnökök Burián Lajos ügyvéd, volt polgármester; dr. Rimely Dezső kórházigazgató-főorvos és Blum Mihály; jegyzők Vecseri Lajos és Lakos József néptanítók. (Lásd Labádi Lajos: Szentes története évszámokban 1075–1945. Várostörténeti kronológia. Szentes, 2003. 214. old.)

1930-as népszámláskor, volt egy szentesi körzet ahol Vecseri Lajos  református tanító és igazgatót bízták meg, hogy írja össze a neki kijelölt körzetben élők adatait.

Vecseri Lajos

(Szentesi Levéltár Fotótára, I. Személyi fotók 264/24 lsz. 1777)

A „kartársnőről” – Temesváry Mariskáról – annyit tudunk, hogy 1909. novemberétől 1941. szeptemberéig tanított a református iskolában. 

Temesváry Mariska

(Szentesi Levéltár Fotótára, I. Személyi fotók 264/28 lsz. 1781)

(A képek archivált másolatai a Szentesi Levéltár Fotótárában találhatók; az eredeti képek a Szentesi Református Egyház tulajdonát képezik.)

Szentesi Vecseri Utca története:

Az Alsópárt nevű városrészben található; a Koszta József és a Temető utcákat köti össze. 1828-tól Nagyvölgy oldalnak vagy Nagyvölgy partnak nevezték a területet, a város keleti szélén végighúzódó állandó vízfolyásra (később csatorna) utalva. 1857–1895 között Nagyvölgyparti utcaként emlegették; ekkor még magába foglalta a Temető utca déli felét és a Sarló utcát is. Az 1906. évi városrendezéskor az utca északi felét (a Kálvária temető bejáratáig) Szentes egyik legrégebbi famíliájáról, a Vecseri családról nevezték el, amelynek számos tagja komoly városi tisztségeket viselt. Egyes feljegyzések szerint Vecseri Mihály volt a főbíró 1695-ben, amikor az újabb török-tatár betörés miatt – a Tiszán átkelve – Bődre menekültek a szentesiek. Egy másik Vecseri Mihályt több alkalommal főbíróvá választottak, így 1724-ben és 1732-ben, 1734-ben és 1736-ban, 1742-ben és 1749-ben. Ugyancsak Vecseri Mihálynak hívták a város főbíróját 1758–1760, 1764–65 között, 1771-ben, továbbá 1773–74 és 1777–78 között. Jeles leszármazottja volt a családnak Vecsery Zsigmond ügyvéd, 1848-as nemzetőr hadnagy, Szentes város főügyésze (1849), majd főbírója (1861)

Köszönet a szentesi könyvtárnak, Tímár Ferencnek és Labádi Lajosnak, akik sok érdekes információval szolgáltak.